Az 1958-ban elhunyt híres magyar oroszlánvadász lélegzetelállító kalandjai ismét megelevenednek ebben a könyvben. Életre kél ő maga is ezeken a lapokon, és elvezeti olvasóit kalandjainak színhelyére: Afrika füves szavannáira, a párás őserdők mélyének különös világába... S íme, most önmagáról is megszólal az életben oly szűkszavú természettudós, ezúttal megnyílik a sok mellőztetésben, sokféle viszontagságban oly zárkózottá vált ember szíve. Aki szóra bírja: Fekete István, azóta ugyancsak elhunyt jó barátja, aki nemcsak kitűnő író, hanem maga is régi, neves vadász és természetkutató volt. Csak ő gazdagíthatta új színekkel az emlékeket, amelyek e páratlan egyéniségről valamennyiünkben élnek. A visszaemlékezések látszólagos rendszertelenségéből, a felidézett vadászházi beszélgetésekből, a költői emelkedettségű leírásokból váratlanul teljessé lesz a kép: ilyen volt, így élt, így érzett és küzdött önzetlen, bátor tudósunk, a nagy hírű kutató és kalandos sorsú vadász - Kittenberger Kálmán.