"Ha igaz a mondás, hogy a vadász nem lesz, de születik, rám sokszorosan az. Számvetésem szerint a puskázásból mérhetetlenül kevés, élményből pedig megszámlálhatatlanul sok jutott osztályrészemül. Talán ezért váltam tollforgatóvá? Vadászpályafutásomat Lelovich György mellett kezdhettem el, s kölyökkoromban a "három Kálmánok" (Kittenberger, Csathó, Rózsahegyi) kivételes kegyéből hallgathattam asztaltársaságuknál a nagyok beszédét. Még a Magyar Vadász című világlaphoz is beprotezsáltak segédszerkesztőnek. Ám ahogy "a Juhász elvtárs" rájött, hogy melyik fészekben költött a gólya, úgy kikáderezett, hogy a lábam sem érte a földet. Így legalább tanulhattam a kor legnagyszerűbb vizslásaitól, lehettem kölyökjáger Tatán, bebarangolhattam az Öregkő környékét, a táti Dunát, nyerhettem életreszóló barátokat Karcagon, tanulhattam emberséget az Öreg-Mihály s a Jani bácsi-féléktől. No meg írhattam néhány könyvet, ezernyi cikket életem során. Köztük - mea culpa - a vadászatról, s főleg a vadászokról is." A szerző új kötetét Sajdik Ferenc grafikái, karikatúrái gazdagítják.