Egy fiatal aranyásó Kanadában, a végeláthatatlan erdőségekben, távol minden civilizációtól, aranyat mos a folyók hordalékából. Magányos élete közben három, néhány hónapos kis medveboccsal találkozik. A kis baribálok (amerikai feketemedvék) anyját egy vadász leterítette, s a magukra maradt kis állatok a fiatal aranyásóban vélték megtalálni védelmezőjüket, gondozójukat. A könyv tehát nem olyan medvebocsokról szól, amelyekek az ember vett magához, hanem olyan kis állatokról, amelyek maguk csatlakoztak az emberhez. A fiatal aranyásó csak egy nagy tál mézes kukoricakását tett az alá a fenyő alá, amelyre a bocsok felkapaszkodtak. Azok pedig ettől kezdve önszántukból csatlakoztak hozzá, hűséges kutyaként követték kunyhójába. A könyv további 14 fejezete a legfontosabb események köré csoportosítva meséli el a kis feketemedvék sorsának alakulását az elkövetkező két évben. A "pótmama" - Joy Adamsonhoz hasonlóan - tudatosan tervszerűséggel úgy irányította életünket, hogy felnövekedvén képesek legyenek beilleszkedni természetes környezetükbe, az északi rengetegek életébe. És éppen ez adja meg a könyv varázsát, amely valóságos tárháza az állattani érdekességeknek. A három bocs felnevelésének történetéből megismerhetjük a magasabb rendű állatok viselkedését meghatározó öröklött vele született és az egyedi élet folyamán elsajátított (megtanult) viselkedési sémák egymásban szövődésének jelentőségét - a feketemedve etológiáját az egyedfejlődés tükrében. A könyv stílusa könnyed, a szerző előadásmódja élvezetes olvasmánnyá varázsolja a tudományos tényadatokat.

Tartalom

Örökbefogadnak a medvék	9
Jelzések	31
Erdőtűz	52
Persona non grata	68
Távoli vadászmezők	90
Tarkabarka társaság	113
Téli álom	138
Észak erdeinek fia, Vörös fenyő	153
Sihederek, ébredés után	170
Gazdag birodalmak	189
Poroska lovagja	208
Puskalövések	226
Az indián beszámolója	242
Kétéltű szekerce	255
Csendes búcsúzás	271