E könyv nem több, mint derűs vagy kevésbé vidám emléktöredékek gyűjteménye. Erdőn, mezőn, vízparton mindig találtam valami szépet, megszívlelni valót. Ezekből válogattam. A civilizált ember, ha gyakrabban tartózkodik az "ajtón kívül", rá kell, hogy döbbenjen, egyre időszerűbb a régi mondás: a Természetet elűzheted furkósbottal, mégis mindig visszatér. Vallom, hogy a vadászatban, horgászatban csak egy rész az önfenntartási ösztön kiélése, a többi, a természethez kötődő modern ember élményeket gyűjtő, kalandkereső nosztalgiája.