Minden ember teljes élete során tanul és egyben tanít is. Jót és rosszat, szépet és rútat, igazat és hamisat, ki ebből, ki abból többet vagy kevesebbet, indíttatása, vérmérséklete, körülményei, szándékai szerint. A spontán - iskolák által csak csekély mértékben befolyásolható - folyamat célja, hogy a monoton, szürkének tűnő, valójában igen sokszínű világ dolgai között sikerüljön többé-kevésbé eligazodnunk.
Az intézményes oktatás - hogy legalább önmagát megnyugtató módon betöltse szerepét - kénytelen minden ismeretet összezsúfolni, s ezért óhatatlanul leegyszerűsíteni: ott a jó valóban jó, a rossz pedig tényleg rossz, vagyis minden vagy fekete vagy fehér, mint az írás a papíron. Ugyanakkor a valós világban a jó nem mindig vonzó, sőt, alkalmanként káros, a rossz viszont gondolkodó ember számára tanulságos is lehet.
Tanítványaimat - az ókori rómaiak mondásának szellemében - az iskola szűkős és falansztert idéző sablonjain túllépve igyekeztem az élet kusza összefüggéseinek és ellentmondásainak felismerésére, megfejtésére nevelni. Erre kiváló lehetőségül kínálkozott a természet titkainak feltárása, a vadászat látszólag zárt, sejtelmes világának megismertetése. Hogy mit jelentett akkor és mit jelent számukra ma e nem mindenkinek osztályrészéül jutott élményanyag, az kiderül e könyv fejezeteiből.