Ez a könyv a hívatásukat féltő vadgazdák és a hagyományokat tisztelő vadászok élményvilágát mutatja be, s az igazi vadászat legjellegzetesebb, legbensőségesebb pillanataiba enged betekintést az olvasónak.
Ahogy Széchenyi mondotta: "A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás...", azaz inkább a természetre való, alázattal és áhítattal kevert, csöndes ráhangolódás, mint vak és öncélú pusztítás.
Várhelyi András történeteiben is jelen van az a fajta meditatív hajlam, ami a vérbeli, jó vadászok sajátja, s aminek elengedhetetlen feltétele a táj szeretete, a szüntelen befelé hallgatózás. Ezért kapunk hiteles képet a vadak szokásairól, amellett, hogy megismerjük a csodás, őszi erdőt, amely bundáját váltó rókára hasonlít.