Csak kevés zoológusnak sikerült elérnie, hogy közösségben élő vadállatok falkájukba, hordájukba, családi kötelékükbe befogadják. Annak idején szenzációként hatott Goodallék beszámolója, amelyben a vad csimpánzok körében átélt élményeiket írták le. Senki sem hitte volna azonban, hogy ma Európában nálunk honos vadállatokkal is hasonló kapcsolatba lehet kerülni, és hasonló eredményeket lehet elérni. Mégis, amit senki sem tartott lehetségesnek, megtörtént az NDK egyik vadászkerületében: egy amatőr biológusnak sikerült elterelő etetéssel vagy vaddisznókondával kapcsolatot teremtenie, és ezt a kapcsolatot annyira elmélyítette, hogy végül a disznók a konda tagjának tekintették.
Meynhardt az elmúlt években - 1986-ig, sok ezer órát töltött a vaddisznókkal, és az állatok 14 generációjáról készített szenzációs értékű feljegyzéseket. A kutató - aki eredeti foglalkozását tekintve villanyszerelő - tanulmányozta, miként alakul az állatok napi életritmusa, a vaddisznók közösségében milyen alá- és fölérendeltségi viszonyok vannak, és hogyan kommunikálnak, milyen hangjelzéseket adnak különböző alkalmakkor.
Ebben a könyvében lebilincselően, humorosan, mégis tárgyilagos módon tárja elénk élményeit "saját" vaddisznói között. Az NDK televízió nézői jól ismerik a szerzőt, mint a vaddisznókról készített filmek szerzőjét.