Rónákon át

Őseinknek vándorlása
Lovaiknak gyors futása
Rónákat bejárták
Dús legelők tengerében
Hegyek-völgyek lágy ölében
Nyugalmat találtak
Nyilaiktól az ellenség
Menekült oly távol
Vadak féltek száguldoztak
A halál várt rájuk.

Őseink honi földjén
Magyar haza igaz gyöngyén
Ringó búzatenger
Szép erdeink illó zöldjén
Madársereg vidám nyelvén
Szeretetre várnak
Világunkban a vadaknak
Szép táj a hazájuk
Vadász szívek dobbanása
Vigyázzatok rájuk.

Diána mosolya

Kárpát medence atyáink kedvence
Vagy a magyarnak jó haza.
Gazdag földeden virágzik az áldás
Bérceiden csillog Diána mosolya

Zöld ruhádon, ha játszik a nyár
Kitárja karját a napsugár
Hubertus öleli áldott népét
Magasba emelve fényes keresztjét.

Szarvas, ha iramlik csodáljad Őt
Fején a tündöklő korona
Tiszteld a vadon sokszínű világát
Tiéd lesz hazád bizalma

Kárpát medence magyarok kedvence
Vagy a vadaknak jó haza
Dicső földeden virágozzék áldás
Bérceiden csillogjon Diána mosolya.

Magasles

Rónál vonulatán át
Szép "mesevilágban"
Egy magányos
Magasles álldogál
Nem hitte volna hogy
Újra ébred
Felfedi őt
Az ifjúság
Régi vadászok
Hol vagytok már
Itt maradt Ő
A jó barát
Ki újra meg újra
Megtanulta
Végighallgatni
Az éjszakát
Üreg csontjaid
Szú rágja már
Bár tétednek
örül a táj
hallgatni tudsz
türelmes voltál
ő szeretni fog
az ifjú vadász.

Hajnali esőben

Ázott utakra
Gyöngyöt lehet az éj
Lépteim zaját
Már issza a Hold
Csizmáim sarkából
Fakadó források
Mi folyik csak el
Az úttalan por
Puskám csöve
A földet nézi
Testére patakok
Könnye dúl
Ruhátlan tusája
Ujjaim alatt
A virradat borúja
Fénybe hull
Bő vizű patak
A völgybe siklik
Körüle kerengő
Hajnali szél
Hagyja rám az ébredő erdőt
Hagyja a fényt
S repül odébb.

Fácán

Olajzöld tojáskák
A pagonyaerdő szélén,
Piciny fészek
Védelme zavart.
Mezők, bokrok
Üzennek érted,
Ázsia madara dürrögj,
Itt a tavasz!

Argonauták kosarából
Ősöd rég kirepült,
Összenőtt veled
E szép rónaság,
Kakatolásaid
Várja a nyár
Ligetszéli bokrok,
Alvó fák.

Tél közeledtén
Nyugalmad elrepül,
De együtt maradsz
E tájjal,
Ropog a fegyver, roppan a hó,
Elrepülsz végleg
A mámorító nyárral.

Mezei nyúl

Mezők tarka ruhái alól
Felbukkan óvatosan
-mozdulata kimért-
zajra a fűben meglapul.
Fülei hegyén a fekete sáv,
Mint antenna,
Fogja a táj hevét.
Jön a veszély, vagy
Szellőcske dúdol,
Már tudja a vidék
Üzenetét,
Övé a körzet - kis haza -
Territóriumán
Tiltott fajtárs.
Picinyét nem őrzi,
De anyaként neveli,
Idegen nem érhet hozzá.
A táj színét hordja testén,
Védelmet érez - figyel -
Üldözés elől futásnak ered,
Fut-fut takarásban,
Ő mindenre fülel.

Muflon

Ázsiai argál
Korzikai lény
Erdeink szép
Tüneménye
Csillogó szemeid a
Távolba látnak
Óvatos lépteidben
A nesz figyelése.
Csigák csattognak
Öklelő kosok
Bárány hangokat
Röpít a tavasz
Jerkék csapata
Új utat vált
Övék a vidék s a
Táj minden bokra.