Az öreg bajszos elindult a terület jól megközelíthető magasleséhez. A területre történő kijutás Ő számára is egy kisebbfajta családi csete-patéval ért fel. Ahol a fő kérdése élete-párjának, a közismert véleménye volt miszerint,”Már ismét vadászni indulsz?” Bár a terület a lakhelyéhez csak néhány percnyi járásra volt, minden alkalommal el kellett ezt a megalázó kérdést viselnie.

A magaslesen még percekig zsongott a feje, majd elhelyezkedve elkezdett körülnézni. Fentről jó kilátás nyílik a balra elterülő mocsár irányába, amely távolabb egy nyárasban fut. Ez a jó búvóhelyet biztosít a vadak számára, jobbra tekintve savanyú füves mocsaras rétre tekint le a szem. Hosszú tél után élénkül a mocsárvilág élete, langyosan lusta szél lopózik le a közeli hegyek irányából. A szél motozása megmozgatja összefüggő területen sárga virágaival pompázó mocsári gólyahír virágait is. E sárga virág közismerten a kora tavasz legharsányabb, leghiúbb virága. E változékony virág néhol eléri a negyven centiméteres magasságot is, a magasan felemelkedő, amíg máshol annak elfekvő szárai adják ennek az évelő növénynek a jellegzetes tulajdonságát. Azon gondolkodik, vajon miért van, az hogy, a sárga aranyözön elborítja itt a területet, míg azt a kertekben egyre gyakrabban ültetik?

Közben széles kerekű gépjármű kerék-nyomában összegyűlt vízben madarak jelennek meg. Először a legbátrabbak a tengelicek isznak, ezt követően a környező bokrokon csivitenek, és a jellegzetes cikázó röptükkel elszállnak. A tengelicek sikerén felbátorodva, sárga tollazatú sármányok tünnek fel. A citromsármány a verébnél valamivel nagyobb, a hímek feje és a hasa alja barnássárgás szinezetű. A sort kenderike folytatja, amely akkora, mint a tengelice, színe vöröses árnyalatú sötétebb foltokkal tarkított barna, oldalai rozsdásak. Jól látja a madár feje búbját és a mellét is, amely rózsapiros. Eltünnek, változik a kép, ismét verébnagyságú sárgászöld madarak jelennek, ezek között van, amin a sárga szín halványbarna pettyekkel tarkított. Hosszan lapoz a képzeletbeli atlaszban, majd rájön, csak zöldike lehet ez a madárféleség.

A magasles alatti rét nád-félékkel, róka-sással borított csak néhány foltban jelennek meg a perje félék. Itt mutatkozik, nagy fontoskodva egy élelem után kutató örökké éhes, mezei nyúl. Hosszan keresgél, miután megtalálta a perjéket, elkezd falatozni. A pákosztos nyúl hosszú idöt tölt el a legmegfelöbb kilövési szög alatti területen.

Közben a nyárasból egy suta lép ki bakjával. A savanyú füves rétben, ők is keresgélve legelnek.

 Az öreg bajszos számára a bak agancsának elbírálása a távolság miatt szinte lehetetlen. Tapaszalt vadászként, amíg az agancsot nem bírálta el, nem lőne.

 Mocsárban található utak egyikén, a közelből őzbak lép ki. Az agancsa jól látható, bírálható. Agancsa különlegesen visszahajló a zerge kampójára emlékeztető alakú.

Éppenséggel lőhető lenne, ha már őzbakra lehetne vadászni, mert még nem érkezett el az április-15-e. 

Éppen ezen töri a fejét, mikor sötétedni kezd és a nádasfelöl mocorgást, szöszmötölést hall.

Lehet vaddisznó, esetleg róka. Ezen gondolkodik, miközben ezt hallja, elkezd szívhez szólóan egeret utánozva cincogni. A sötétedés beálltakor, a nádból a rét közepéig közel kétszáz méteren át, laposan kúszva közelít a róka koma, a lestől ellentétes irányba.