Vadászati Információs Portál Kulturális Melléklete
Vadászati Információs Portál Kulturális Melléklete
Képzőművészet
 
Irodalom
 
Porcelán festők
 
Kiállítások
 
Kultúrális információk
 
Vadásztörténetek
 
Természetfotó
 
Vadász videók
 
Kultúrális szervezetek
 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Statisztika

 
Pintér Norbert
Pintér Norbert : Attila

Attila

Büdi Gábor írása, egy kicsit más befejezéssel  2007.06.19. 19:17


A bak újra felemelte a fejét és nyakát előre nyújtva próbálta a harmatos fűszálakat megnyalni. Soha nem érzett, pokoli szomjúság kínozta. Ereje percről percre fogyott, s most már nem is akart lábra állni.
Miután az iszonyatos erejű lövés a horpaszába vágott, több száz métert rohant még szétszaggatott beleivel. Ahogy elérte a sűrűt, lábai nem bírták tovább, - kiszakadtak alóla.
Levegőért kapkodott, de minden lélegzetvétel, égő fájdalmat szúrt a gyomrába. A múló percek nem hoztak enyhülést, s homályosuló tudatával már csak egy korty, hűsítő vízre vágyott. Az Idő lépésben vánszorgott mellette, s minden kínzó pillanata órákkal ért fel.
A bak rettegett, védtelennek érezte magát, s tompuló érzékszerveivel kutatta a hangokat és a szél mozgását. Hátsó lábai – mintha még futni akarnának - öntudatlan remegéssel rázták egész testét, aztán lassan ráborult az éjszaka.

Egy autó bukdácsolt előre a kerékvágta kanyargós erdei ösvényen. A motor mély morgása végighömpölygött a fák között, ahogy az út vonalát követve, legyező formájú fénynyalábot terelt maga előtt. Az öreg katonai terepjáró csikorogva fékezett, s megállt a fák lombkoronájába simuló magasles alatt.
A magasból hangosan szuszogva, egy testes ember ereszkedett lefelé.
A vadőr leállította a motort és az autó mellett várta a vadászt. Nem örült ennek a megbízatásnak. A vadászházban vendégvadászok ütöttek tegnap tanyát, s előre kifizettek szállást, vadat, s nagy összegű borravalót helyezetek kilátásba, minden terítékre hozott vaddisznó után.
Mégsem örült. Nem szerette ezeket a harsány embereket. Nem a pénzükkel, vagy a drága fegyverükkel volt baja, még azzal sem, hogy a maguk módján szerettek vadászni. De valahogy hiányolta belőlük az alázatot, a vad tiszteletét, és azt a tudatosságot, amivel valaki lövészből, vadásszá válik. Mert a fene se bánja, hogy kinek mire van tehetsége az életben, de itt az erdőben már más világ járja.
- No végre, hogy megjött! Tán elaludt?! – fogadta a vendég.
A vadőr elakadt lélegzettel hirtelen nem is tudta mit válaszoljon. Dehogy aludt ő el. Pontosan, a kapott utasítás szerint érkezett. Tanácstalanul nézett az órájára, amin alig néhány perccel múlt el, a megbeszélt tíz óra.
- Fiam, menjen fel a puskámért, mert azt nem tudtam lehozni ebből az istenverte toronyból! A mindenségit annak, aki ide biggyesztette ezt a lőcslábú gólyafészket!
A szavak jégesőként kopogtak a vadőr körül. Talán bele is pirosodott volna a lenyelt indulatba, ha arcát nem cserzik az erdőn töltött évek alkalmatlanná, az érzelmek kimutatására.
Így csak a kalapját húzta jobban a szemére, s válasz nélkül elfordult. Ezt a magaslest még az apja építette. Mi baja vele ennek a városi aszfaltjágernek? Ez az ember vele egyidős, még tán fiatalabb is, s mégis úgy beszél hozzá, mintha csak kapcarongy lenne.
Gyorsan felkapaszkodott a létrán. A lesen szétdobált zsebkendőket, összegyűrt cigarettásdobozt, és két üres sörösüveget talált. A korláton csikkek egész sorát nyomta el - amit aztán Isten tudja hova pöckölt -, az elégedetlen vendég. Felemelte a sarokba támasztott fegyvert és kivette belőle a tárat. Hátra rántotta a závárt, hogy a cső is üres legyen, amikor indulatos szavak csattantak lentről.
- Ne piszkálja, csak hozza le!
Szó nélkül vállra dobta a puskát, és sietve lemászott. A vendég köszönet nélkül ragadta ki kezéből a fegyvert, mintha csak attól félne, hogy összepiszkolják, vagy elrontják a míves szerkezetet.
- Mire tetszett lőni? – kérdezte csendesen a vadőr.
- Nem tetszett itt nekem semmi sem. Nincs ebben az erdőben vad, a kutya sem járt erre egész este. – majd tokjába bújtatva a fegyvert, tovább zsörtölődött:
- Ide se jövök többet!
A vadőr mély levegőt vett, s megint nekifutott az akadálynak.
- De hát alkonyattal innen hallatszott egy lövés!
- Álmodott! – köpték elé a szót - s nem ajánlom, hogy velem vitatkozzon.
A vadász mérgesen berántotta a terepjáró ajtaját, állát dacosan felvágta, s rágyújtott, jelezve, hogy minden további beszélgetést beszüntetett. Az autót aztán fényestül-zajostul elnyelte az erdő.

A baknak talán könnyen elviselhető, öntudatlan elmúlást szánt a Sors, de egy halkan felé induló zörgés magához térítette. Felemelte a fejét s a sötétség mögé akart látni, ahonnan a kavargó szél, valami veszélyes kipárolgást sodort feléje. A fölé boruló ágak megrezdültek, ahogy utolsó erejével, remegő lábait maga alá húzta. Szemei lázasan kutatták az éjszakát, ahogy a hasába maró fájdalmát leküzdve lábra vergődött, miközben önnön vérszagától undorodva a sűrű felé botorkált.

A vadászházból vidám hangzavar szűrődött ki. A gyalult asztal körül nagyhangú emberek töltögették poharaikat, és egymás szavába vágva, hangosan múlatták az időt.
A vadász, ahogy belépett az ajtón, zsákját a kandalló mellé hajította. Átvágott a füstös szobán, hogy társai közé telepedve maga elé rántsa a zsíros papírba csomagolt füstölt szalonnát és kolbászt. A puskáját csak úgy belökte a sarokba.
- No mi a helyzet, hol a kan? – sorakoztak feléje vidáman a kérdések.
- Milyen kan?
- Hát akkor a süldő, amit lőttél? – nevettek a többiek.
- Rossebet. Azt lőttem. – vetette feléjük, ingerülten a szavakat.
Az asztal körül megsűrűsödött a csend, ahogy a vadász szúrós pillantása végig söpört a korábban még hangosan mulató cimborákon.
- No, biztosan csak ugratsz minket, - kacsintottak össze - hiszen annyi itt a disznó, hogy egymás lábát tapossák a szórókon. Meg aztán hallottuk is a lövést!
A vadász arca elsötétült, s mintha fojtogatni akarná, ujjai rágörbültek a pohárra.
- A francokat hallottátok. A vadőr is ezzel jött, aztán nem volt ott semmi sem, csak én meg az az Istenverte, üres nagy sötétség.
- Furcsa! Friss túrásokat láttunk ma reggel, amikor arra cserkeltünk, s a les mögötti öreg fenyőt is újra megagyarazta egy nagyobbacska kan, valamikor tegnap este.
- Hát akkor furcsa – csattintotta össze a bicskáját. Foglalkozzatok inkább mással, s töltsetek még valamit, aztán menjünk aludni. Holnap korán akarok haza indulni. Nincs itt a fene se!
A társaság elhallgatott. Ettől az embertől sokak sorsa, és családok léte függött. Nem volt tanácsos vele szembe szállni, s mást mondani, mint amit ő hallani akart.
A nagy hatalmú férfi még egy italt töltött magának, de nem szólt, csak száját összeszorítva belebámult a poharába.
A vadőr a sarokban ülve tenyerét nézegette. Kérges markába barázdákat írtak az évek, s a nehéz munka. Mély árkokat, amelyekben kimoshatatlanul tapadt meg az elmúlt évek hordaléka.
Csak ült, gondolatai tétován csapongtak a füstben, feltorlódtak, s egymásnak ütköztek. Hiszen gyakran megtörténik, hogy a konda más váltót talál magának, vagy a szél megtréfálja a vadászt, és eltéríti a vadat. Még az is megeshet, hogy az óvatlan ember alig hallható zajt csap, amivel leleplezi magát. De, hogy semmi ne mozduljon ebben az erdőrészben, az igen ritkán fordul elő. Valami mindig megmutatja magát.
- És, Attilát sem látta? – nyomult szájára a gondolatait feszítő kérdés.
- Milyen Attilát?
- Van ott egy igen jó hatos bak, azt hívom Attilának. Néhány év múlva a terület büszkesége lehet. Fiatal még, de már most látható, hogy kapitális, nagy bak lesz belőle.
Vállakat roskasztó, nehéz csend ereszkedett a szobára, de válasz nem érkezett.
- Mindig kiáll a les melletti nyiladékra. - próbálkozott tovább.
- Hát ma nem állt oda.
- Pedig sokan látták már. - mondta szinte kérlelőn.
A pad súlyosan felnyögött, ahogy a vadász odafordult a vadőr felé. A szavak, mint sziszegő kígyók tekeregtek elő fogai közül, szája szélén egy nyálcsepp remegett.
- Hát nem ért a szóból? Süket maga? Nekem sem Attila, sem Sanyi vagy Pista nem állt ki.
Aztán kemény ököllel az asztalra vágott, s nyálát fröcsögve, ordítva folytatta:
- A nagy kan meg főleg nem! Pedig azért jöttem!
Döngő léptekkel átvágott a füstön, s a kilincset úgy marta el, hogy a zár nyelve kiugrott tokjából. A szemöldökfa mellől forgács kerengett alá, ahogy az ajtót reccsenve bevágta maga mögött.
A vendégek némán bámultak a vadőrre, aki tanácstalan volt. Nem volt jártas az ilyen helyzetek kezelésében.
Az erdő más világ volt. Ott könnyen eligazodott. Amit elültetett az kinőtt, amit kivágott az kidőlt, amit megetetett az jóllakott, s amire ráfogta puskáját, annak szárnyalása megtört, vagy futása megszakadt.
De az emberekkel nem tudott mit kezdeni. Az irigység, a kapzsiság, s a hazugság mind-mind idegenek voltak az ő világától, hát nem is tudott velük mit kezdeni. Érezte, tudta, hogy valami tragédia történt odakint az erdőn, s a tehetetlenség eltorzította arcát. Ujjai akaratlanul szorultak ökölbe, s mint a fuldokló, levegőért kapkodott.

A bak megállt. Az előbb még futni akart, amikor megérintette az elmúlás közelsége, de a fájdalom, ami a belei közé hasított, legyűrte a menekülés ösztönét. Szembe fordult a mögötte közeledő halk roppanásokkal, s várta, hogy történjék végre valami.
Nem törődött már azzal, hogy mi fog következni. Szabadulni akart a kíntól, s ettől a vérszagú fájdalomtól, amit az a dörrenés szúrt kora este, a horpaszára. Fejét lógatta, s arra gondolt, hogy jobb lenne talán lefeküdni, amikor vészesen nagyot reccsent mellette az erdő.
Egy hajlékony, puha test zuhant a hátára, s hatalmas karmok martak az oldalába. Éles fogak kerestek halálos szorítást a torkán, s ekkor már hiába próbált agancsával beledöfni támadójába.
Összeroskadt. Levegőért küzdött, fogai összecsikordultak, átharapott nyelvéből vér szivárgott a torkára. Még egyszer feldobta magát, ahogy öntudatlanul is megpróbált szabadulni a szorításból, de aztán szemében lassan kihunyt a fény, s végre megnyugodhatott.


A csupa csillogó fém nagy autó, hörögve vágja szét kerekeivel a sarat, s a hajnalt. A korán kelő nap már a nyarat sejteti, s ragyogása átfut a fák között. Erdei pintyek hintáznak át a kocsi előtt, s az útszéli tocsogó mellől nyúl ugrik be a sűrűbe.
A vadászt mindez nem érdekli. Szájában cigaretta lóg, gondolatai messze járnak. Ahogy az út megkerüli az erdőt, egy pillanatra mintha a nyiladékot látná, s a lest, amin tegnap este ült.
Nem messze onnan, két holló rója körözve égi útját, miközben a szarkákat figyelik, ahogy hangos csörgéssel valami barna halomra csapnak az erdőszélen. Odarebbennek, belevágnak, aztán félreugranak.
A vadász kitekeredett nyakkal próbálja jobban megnézni azt a csapzott csomót, de az út kanyarja elveszi tőle a látványt. Nem is foglalkozik vele tovább. Eszébe jut az este, s ismét érzi a dühöt, ami már a vadászházban is elöntötte.
Az a vadőr. Az a senkiházi! Még meg akarta őt hazudtolni a többiek előtt! Őt, akinek javaslatára több minden történik a világban mintsem, hogy ez a szerencsétlen egyáltalán felfoghatná azt. Őt, akit elismer még a vadász-közélet is.
Legutóbb ráadásul vadászati érdemrenddel is kitűntették, s most, amikor felidézi az ünnepi pillanat lassan szűnő tapsát, ökölbe szorul a keze, s dühösen rávág a kormányra.
- Hogyne! Hogy aztán rajtam röhögjön mindenki!
A lehúzott ablakon kihajítja a csikket, s a műszerfalra dobott dobozból új szálat húz elő. Öngyújtóját keresi, ami lehet, hogy lecsúszott az előbb, mert most nem találja. Térdével megtámasztja a kormányt, s átnyúl a kesztyűtartóhoz. Mélyen beletúr. Valahol lennie kell itt egy gyufásdoboznak, s lentebb hajol.

A hollók korrogva alább ereszkednek, de nem szállnak le a szarkák mellé. Valami mozog a fák között. Hajladoznak a bokrok ágai, s a vadőr alakja tűnik elő a lombok mögül. Földig hajolva keresi a tegnap történéseinek avarba írt nyomait. A les melletti nyiladékon őzlábak elrugaszkodását találta, s néhány ugrás után, gyomortartalommal kevert vérre bukkant.
Tudja már, hogy esti sejtése beigazolódott: - valamit elhallgatott a nagyhangú, dühös vendégvadász. Keresi a nyomokat, s közben titkon azért fohászkodik, hogy ez az őz, ne az az őz legyen. Mert ez itt sebzett, s Attila nem lehet az.
Attila!
Így hívták a fiát, aki születése után néhány nappal halt meg.
- Fertőzés, és komplikáció, amit nem lehetett előre látni. – mondták az orvosok, és ő életében talán akkor fakadt először sírva. Megroskadt a gyász alatt, és még sokáig kereste a miértekre a választ, miután eltemette gyermekét.
A bakgidát a következő tavaszon hozta világra az öreg suta, s ő sokszor látta a les környékén a kis családot. A gida játékosan futkározott az anya körül, s már a következő évben hatos agancsot rakott fel. Ekkor már – ő sem tudta miért - Attilának hívta a fiatal bakot, s amikor a mérnökkel bejárták a területet, már így is emlegette.
A mérnök – maga is apa, és vadász - megcsodálta az őzet, s megcsóválta a fejét. Sajnálta emberét.
A vadőr rendszeresen felkereste ezt az erdőrészt, s amikor vendéggel volt, mindig megmutatta pártfogoltját, aki évről évre nagyobb, és súlyosabb koronát viselt, amit messziről is könnyű volt felismerni, mert a magasan tűzött hosszú ágak, keresztformát mutattak.
S most itt bujkál a bokrok között, kutatva az elkerülhetetlen után, hogy végre bizonyosságot nyerjen. Az előbb már megtalálta az őz sebágyát, ahol jókora vértócsa utalt a súlyos sérülésre, s a hosszadalmas fekvésre.
Innen tovább botorkált még a bak, de amott, mintha felszántották volna az avart. Vérrel fröcskölt száraz falevelek, szétrúgott göröngyök, letaposott fűszálak sejtetik az esti tragédia utolsó felvonását.
A vadőr szívét markába szorítja a keserűség, torkába kín feszül. Szemeibe könny szivárog, ahogy lehajtott fejjel kilép az erdőszélre. Nem látja a kicsavarodott, szétszaggatott testet, csak a halál szennyéből előmeredő, fehérre csiszolt csontkereszteket. Belenéz a kelő napba, s könnyei szivárványán keresztül egy kis gyerekkoporsót lát.

Gondolatait erőszakos csattanás tépi ketté. Az erdőn túli kanyarban sikoltó fém csúszik le az útról, s a lehasadó darabok beleszakítanak az erdő zöldjébe. Az előbb még hangosan csikorgó kerekek támaszték nélkül pörögnek tovább, és lassuló futással róják, céltalanná vált köreiket.
A tetejére fordult roncs belecsúszik a csalántengerbe, s végre megáll. Semmi sem mozdul, hang nincs, emésztő csend ereszkedik az alaktalan tömegre, s a fákra telepedő varjakból, fekete gyöngysort fűz az elmúlás.

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre